Te melyik utat választod?

TE MELYIK UTAT VÁLASZTOD?

CSERNUS IMRE: A FÉRFI (idézetek)

„Aki nem fogadja el, hogy a változás fájdalommal jár, annál sohasem fog bekövetkezni a fejlődés

         A gond ott van, hogy a gondolatok és azok megvalósítása között óriási különbség van. Szavakkal megfogalmazhatok valamit, de csak tettekkel valósíthatom meg a gondolataimat… Mindenki, csak annyit kap vissza az élettől, amennyit beletesz.

A problémákat megoldani azonban csak kemény munkával és sok energiával lehet, minden más csak tüneti kezelésnek minősül.

         Itt Magyarországon az emberek- tisztelet a kivételnek (a legtöbb ember) nem igazán mernek kockáztatni, nem mernek új dolgokba belevágni, inkább téblábolva vesztegetik az idejüket.

A jobb oldali az az a út, amikor valakinek az élete unalmas lesz, a bal oldali pedig az, amikor izgalmas. A felső vonal jelképezi a sikert. A siker kezdődjön egy 85 %-os sikeraránynál. Valójában ez az átlag. De még így is egy meglehetősen magas szintű az arány. A 100%-ot hagyjuk meg az isteneknek, legyen övék a teteje. Nekünk, embereknek bőven elég a 85 %.

Először nézzük meg a jobb oldali utat. Észrevettem, hogy az emberek zöme akkor vág bele egy adott megmérettetésbe – legyen az racionális vagy emocionális megmérettetés – amikor durván 75 % esélyük van a  sikerre. Ezt meg is fogalmazzák. Gyerekek én inkább a tutira megyek. Tipikus kudarckerülő magatartás a gyávákra jellemző magatartás. 75 % esélyről elindulni úgy, hogy tudom 85-nél kezdődik a siker, az valójában azt jelenti, hogy 10 egységnyi munkát fektettek be a célom eléréséhez. 10 egységnyi munka 10 egységnyi sikert eredményez 10 egységnyi sikerélmény pedig 10 egységgel növeli az önbizalmat. Kétségtelen a siker, virítok is : hurrá sikerült.

10 egységgel 10 egységnyi kisugárzást szerzek. Tutira mentem. Összejött. De mivel tutira mentem, ez azt is jelenti, hogy 10 egységnyi munka nagyon kevés energiát jelent. Ezért az ilyen hozzáállásból előbb utóbb mindig kialakul a rutinszerű élet. Mert keveset kockáztatok és ez alig mozgat meg. A rutinszerűség eredményezi a szürke életet, a szürke életből fakad az unalom, az unalomból adódik a különböző pótszerek használata. Látszólag sikereim vannak, valójában azonban halálra unom magam egy adott dologban. És csak sokára döbbenek rá arra, hogy közben ketyeg az idő. Mégpedig iszonyú gyorsasággal. A kiszabott idő, vagyis az élet, amiből csak egy van, és a tetejébe még véges is.

 Hiába van önnek 140 IQ-ja és az értelmi fogyatékosnak 80. Egy Down kóros szívvel lélekkel megtesz mindent. 100 %-ig. Mindent beletesz, amivel rendelkezik. Ön mennyi energiát fektet be???

         Az a hozzáállás, amikor valaki csak 30 egységnyi munkát tesz bele a 80 –ból, egész biztosan kudarcot eredményez. És a kudarcnál mindig ott marad a kérdés, mi lett volna ha…..   a maradék 50-t is beleteszi? De ezt már soha nem tudja meg, és a tiszta lelkiismeret meg a nyugodt alvás ugrik.

         Az élet valójában megállás nélkül ugyanazt a szintű megmérettetést nyomja elénk, hogy valahogy oldjuk meg. Csak mi gondoljuk, hogy azok egyre nehezebbek. Valójában nem.. Mert nem a probléma a nehéz, hanem a személyiségszerkezet merevedik az idő múlásával. Egyre nagyobb a komfortigényünk, az ember elkényelmesedik, a saját szokásainak a rabjává válik, és olyan elfojtott, negatív érzelemmel, fájdalommal kellene konfrontálódnia, hogy ilyen próbatételbe már nem vágnak bele. És a komfortigény fokozódásával az ember egyre kevésbé mer új dolgokba belevágni, főként az 5 %-os megmérettetésekbe az élet különböző területein.

Bármilyen megmérettetés megoldása mindig azzal kezdődik, hogy elfogadom azt az állapotot, amiben vagyok.

Az újonnan megtanult információk mindig kiszorítják a régieket. Ezt csak ismétléssel akadályozhatjuk meg, amihez elengedhetetlen az emlékezés. Ha valamit leírok, azzal segítem az emlékezést, hiszen az írás megmarad. A szerződés elővehető és újra elolvasható. Pontosan látom, hogy merre indulhatok el. Leírva sokkal könnyebb rangsorolni a problémáimat, mint amikor csak kóvályognak bennem a gondolatok. A megoldások ott vannak a szemem előtt Ha leírjuk a hibákat, akkor már nem lehet őket elfelejteni és tudni fogjuk, legközelebb mire vigyázzunk.

Ha valaki rendelkezik a megfelelő önbizalommal, akkor azt is tudja, hogy nem tud mindent megoldani. Ezért adott helyzetben ki meri adni a kezéből az irányítást valaki másnak a kezébe.

Az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bizonytalanságot és fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja mire fog esni, és szinte biztos, hogy megüti magát. De ha az ember nem mozdul, tuti boldogtalan lesz. Ha elindul, legalább 50 % esély van a sikerre. És ez mindenre vonatkozik

 Igen igen tudom. De ha a tudom szó, nem kapcsolódik össze még valamivel, akkor továbbra is azt jelenti, hogy nem fogadom el. Akkor csak megy felületes kiejtett szó marad, megfelelő belső töltet nélkül. Tehát ha van olyan dolog, amiben tudom is meg érzem is, hogy az nekem jó akkor abból soha nem lesz rossz megoldás. Minél fejlettebb intellektussal rendelkezik valaki, annál inkább racionalizál, annál inkább meg tudja magyarázni magának, miért is jó neki egy adott dolog kifogásokat gyárt és okoskodik, hogy a szaros élete valójában illatos.

Mozgástér akkor nincs, hogyha valaki már nem mer kockáztatni, és feltétel nélkül elhiszi, hogy nincs esély a változásra.

 Vannak, akik azonnal kinyitják a szájukat, anélkül, hogy bármit letettek volna az asztalra. Aki, nap, mint nap, a széllel szemben pisil, az a nap végére elmondhatja magáról, hogy milyen becsületes és őszinte volt, csak azon ne csodálkozzon, hogy nap, mint nap húgyban tocsogó ruhában fog hazamenni.  

Inkább szabjon határidőt, hogy meddig képes ezt csinálni. Akkor mindjárt sokkal könnyebb lesz az egész. Ha ezt tudatosan teszi, akkor időt nyerhet addig, amíg eldönti, hogy meddig szeretne ebben az állapotban maradni és persze arra is lesz ideje, hogy más munkát keressen. Sokan végeznek olyan munkát, amely anyagi biztonságot nyújt, ugyanakkor rettenetesen kihasználhatóak abban a közegben ahol dolgoznak.

Az emberek többsége, megállás nélkül szidja a munkahelyét a munkáját a főnökét. Ott dolgozik 10-15 éve, de összeszarja magát attól a gondolattól, hogy eljöjjön onnan, ezért inkább csak állandóan panaszkodik. Ez a biztonságra való törekvés bármi áron.

Mi az élet értelme? Ha ebben a pillanatban kellene meghalnom, azt hogyan tenném. Milyen szájízzel. Vagy mi lett volna ha?……….. ha ha ha ha .

A szülő legtöbb esetben, valójában azt mutatja a gyermekének, hogy az élet arról szól, hogy az embernek el kell felejteni az álmait.

Igaz-e hogy Ön az egykori tiszta önmagának és tiszta álmainak a gyilkosa, önmaga megalázója és prostituáltja is egyben.”

Mert ha nem akkor tudja:

Hogy mindig van esély!