Gumicukor teszt

Az alábbi kísérletből egyértelműen kitűnik, hogy mi az egyik jelentős oka, hogy olyan sokan sikertelenek az MLM iparágban. Hiányzik belőlük a kitartás. Mindent azonnal akarnak, és a legelső nehézségek láttán meghátrálnak.

GUMICUKOR TESZT

Képzeljük el, hogy négyévesek vagyunk, és a következő ajánlatot teszi valaki: ha türelmesen kivárjuk, míg elintéz egy ügyet, utána 2 gumicukor üti a markunkat. De ha nem bírjuk addig cérnával, csak egyet kapunk-viszont azonnal. Ez bizony nagy próbatétel a négyévesek lelkének: kicsinyített modellje indíték és gátlás, vágy és önfegyelem, ösztön-én és én örök harcának. Sokatmondó, hogy egy gyermek melyik lehetőséget választja: nemcsak a jellemére világít rá, de nagy valószínűséggel az életpályáját is előrevetíti.

Talán nincs is alapvetőbb lelki képesség az indítékkal való dacolásnál. Egy biztos: a figyelemre méltó vizsgálatból, melynek során a négyéveseket a gumicukor-dilemma elé állították, napnál világosabb, milyen döntő jelentőségű, ha képesek vagyunk érzelmeinket visszafogni, késztetéseinket késleltetni. A vizsgálatot Walter Mischel pszichológus indította el hatvanas években a Stanford egyetem területén működő óvodában, s többnyire oktatók, ösztöndíjasok és más egyetemi alkalmazottak gyerekeiről lévén szó, nyomon követte őket középiskolai éveik befejezéséig.

Néhány négyéves ki tudta várni a bizonyára örökkévalóságnak tetsző 15-20 percet, míg a kísérletvezető visszatért. Hogy meg tudják állni, befogták a szemüket, a karjukra hajtották a fejüket a megkísértendést kivédendő, vagy beszélgettek, énekeltek magukban, eljátszottak kezükkel, lábukkal, sőt esetenként próbáltak elaludni. Ezek a tántoríthatatlan jellemű négyévesek el is nyerték a dupla gumicukor jutalmát. De a többiek, az impulzívabbak, lecsaptak az egy szem gumicukorra, szinte mind másodpercekkel az után, hogy a kísérletvezető kitette a lábát.

A próba diagnosztikai értéke 12 illetve 14 évvel később igazolódott, mikor a serdülővé cseperedett kicsiket újra megvizsgálták. Érzelmi és társas élet terén drámai volt a különbség a gumicukrot elmaró egykori négyévesek és a vágyteljesítést késleltetni tudó társaik között. Akik négyéves fővel dacolni tudtak a csábítással, serdülőként szociálisan rátermettebbek voltak: jobban megtalálták a helyüket, határozottabban léptek fel, inkább elbírtak az élet buktatóival. Stressznek kitéve kevésbé hajlottak összeomlásra, ledermedésre, regresszióra, nyomás alatt kevésbé zavarodtak össze, zaklatódtak fel; elfogadták a kihívásokat és céljaik mellett kitartottak a nehézségek ellenében is; önállóaknak, magabiztosaknak, szavahihetőknek, megbízhatóaknak mutatkoztak, továbbá kezdeményezőknek, tele tervekkel. Több, mint egy évtized elteltével is képesek voltak a vágyteljesítés re céljaik elérése érdekében.

Az a harmad, amelyik azonnal bekapta a gumicukrot, azonban többnyire kevesebbet mutatott fel ezen erényekből, pszichológiai szempontból kedvezőtlenebb képet mutattak. Mint serdülők, gyakrabban riadtak vissza a társasági érintkezéstől, makacskodtak, tétováztak; a csalódások jobban megrendítették őket, hajlamosabbak voltak „rossz”-nak, méltatlannak érezni magukat, stressz esetén regresszióba esni, lebénulni, bizalmatlankodni, dühöngeni a „megrövidítés” miatt, féltékenykedni és irigykedni, s ezeket irritációkat éles indulatokkal túlreagálni, vitákat verekedéseket provokálva. Ennyi év alatt sem sikerült elsajátítaniuk a vágyteljesítés késleltetését.

Apróságokban nyilvánul meg az élet hajnalán ugyan az, ami a társas és érzelmi készségek széles skálájává bomlik a későbbiekben.

Az indítékkontrol képességén múlik, hogy meg tudunk-e tenni sokszoros erőfeszítést, amit egy diéta vagy az orvosi diploma megszerzése követel.

Egyes gyerekek már négyévesen birtokában voltak alapfogásoknak: felismerték, hogy az adott helyzetben a késleltetés előnyös, figyelmüket a közvetlen kísértéstől eltérítve és elterelve ragaszkodtak kitűzött céljukhoz- a két gumicukorhoz.

Még meglepőbb, hogy amikor a vizsgált gyerekeket újra kiértékelték a középiskola befejezésekor, az egykori türelmes négyévesek messze kiválóbb diákoknak bizonyultak azoknál, akik annak idején behódoltak szeszélyüknek. Szüleik véleménye szerint tanulmányaikban jobban teljesítettek: vonatkozik ez gondolataik szavakba öntésére, az érvelés és az érvek elfogadásának képességére a koncentrálásra, a tervek kovácsolására és azok végrehajtására a tudásvágyra.

Ami mindennél meglepőbb: az érettségi teszteknél mindez drámai pontkülönbségbe jutott érvényre. A négyévesek legmohóbb harmadánál, akik azonnal lecsaptak a gumicukorra, verbális pontszáma átlagosan 524 matematikai pontszáma 528 volt; a legtovább várni tudó harmadban ez a két érték 610 illetve 652 –

Az érettségi valamennyi pontszámát tekintve a különbség 210 pontra rúgott, ezzel is bizonyítva a várakozás életünkre történő hatását.