A boldogság

Mester,

beszéltél egyszer egy száz éves bácsiról.

akitől a századik születésnapján valaki megkérdezte:

„Hogy lehet az, hogy te mindig boldog vagy?”

Az öreg azt válaszolta:

„Minden reggel, amikor felébredek, választhatok:

Boldog legyek ma vagy boldogtalan?

… és én a boldogságot választom… „

Hogy lehet az, hogy mi mindig a boldogtalanságot választjuk?

Hogy lehet az, hogy nem vesszük észre, hogy választhatunk?

         Ez az egyik legösszetettebb emberi probléma: alapjaiban kell megértened.. és ez nem elmélet, mert a kérdés téged mélyen – a lényedben – érint. És ez nem csak a te egyéni kérdésed, mert az egész emberiség a rosszat választja: a boldogtalanságot, a depressziót és a keserűséget, és ennek okai nagyon mélyen gyökereznek.

         Először is: minket erre neveltek. Ha boldogtalan vagy, akkor kapsz érte valamit – „nyersz” rajta. De ha boldogtalan vagy, akkor nem kapsz semmit – „veszítesz” miatta.

          Ha a gyerek értelmes, éber, hamarosan megteremti fejében a kapcsolatot. Ha boldogtalan, ha sír: mindenki szimpatizál vele és beszél hozzá. Kedvesek vigasztalják – „Jobban szeretik”. De ami még ennél is fontosabb: mindenki tudni akarja, hogy miért?

         Ő van a figyelem központjában, és így ő a fontos: ez az ego tápláléka. Ez olyan, mint az alkoholistának a pálinka. Most ő a valaki, és az ego sóvárog a figyelemért.

 Ha valaki figyel rád, akkor TE fontos vagy. De ha nem figyel rád senki – az olyan , mintha nem is léteznél. Borzasztó – gondolod- nem kellek senkinek, nem törödik velem senki..

Az ego csak a kapcsolatokon keresztül tud létezni. Minél többen figyelnek rád, annál jobb. És ha nem figyelnek rád, akkor az ego sorvad. Ha nincs senki veled .. ha mindenki elfelejtett, akkor mit jelent a személyiséged? Mitől éreznéd, hogy Te létezel?

Mit gondolsz, miért jönnek létre  a társaságok, klubok, egyesületek? .. és ezekből sok millió van. Ezek azért jönnek létre, mert Te szerephez, pozícióhoz juthatsz általuk. Azokban Te fontos vagy – máskülönben nem lennél az.

Miniszterelnökké válni nehéz, egy részvénytársaság igazgatójává válni nehéz. Annál elérhetőbb hely viszont az Optimisták Klubja, vagy az Öleb Tenyésztők Kerületi Egyesülete. Azon belül te nagyon fontos vagy, szinte nélkülözhetetlen, pedig nem csinálsz semmit. Semmit az ég világon, és mégis .. fontosnak érzed magad.

Az elnökök évente cserélődnek, és jövőre lehet, hogy te leszel az elnök; de ha nem sikerül, akkor lehetsz alelnök, vagy főtitkár, legrosszabb esetben kulcsár… Mindenkinek van pozíciója. Kulcsár csak nagyon megbizható ember lehet – te pedig az vagy.

A gyerek már kezdettől magába szívja ezt a politikát. Legörbíti a szája szélét: „Szegény gyerek.. ”- ömlik felé a szimpátia. Most mindenki rá figyel: ’ Biztosan beteg szegény’ .. – fontos lett. A beteg gyerekből diktátor válik; az egész család körülugrálja, és amit ő most mond az törvény.

De ha boldog, akkor senki nem hallgat rá. Ha egészséges – nem törödik vele senki. Ha jó, senki nem figyel rá.

Mi már kezdettől azt választjuk, ami szomorú, beteges pesszimista, rossz: az élet sötét oldalát.

Másodszor – és ez az első okkal szoros összefüggésben áll. Ha boldog és elégedett vagy, ha sugárzik belőled az optimizmus, az egészség a gondtalanság.. akkor mindenki féltékeny lesz. MIÉRT? Mert az emberek bizalmatlanok és ellenségesek

Tehát ha boldog vagy, nem érez veled senki. Hamar megtanulod, hogy a savnyú arc előnyösebb.

Figyeld meg az emberek nevetését: az hamis, kiszámított; nem egy igazi felszabadult röhej, a hasból. Csak felszínes. Először rád néznek és kiszámítják.. és a számítás megszabja a nevetés mértékét…  hogy abból te mennyit tudsz elviselni, hogy ne legyen sértődés, hogy ne okozzon féltékenységet.

Még a mosoly is politika. A felszabadult röhej szinte kihalt. A boldog élet ismeretlen fogalom. Az eksztázis pedig lehetetlen; a társadalom nem engedélyezi.

De a boldogtalanság.. az igen, az normális, senki se fogja hinni rólad, hogy meghibbantál, ha lóg az orrod.

De próbálj csak meg hangosan kacagni, vagy énekelni, vagy táncolni az örömtől – rögtön hívják a mentőket; táncolni csak bálban szabad, és énekelni pedig csak a zuhany alatt.

A boldog emberről azt feltételezzük, hogy nem normális.. hogy egy kereke hiányzik.

Hát micsoda társadalom ez? Ha lóg az orrod, ha szomorú vagy, akkor minden rendben. Jól passzolsz a közösségbe: olyan vagy mint az átlag. Ez a sorstárs, tagtárs, hittárs .. hozzánk tartozik – nincs vele probléma.

A boldog ember képtelen lenne pénz-bolond lenni. Nem tudná életét a pénz hajszolásával elpocsékolni. A boldog ember számára az ilyen élet elképzelhetetlen. Egy életet feláldozni azért, ami halott – a pénzért? Azért élni, hogy több legyen belőle, mire meghal..? Ez a legnagyobb marhaság ami elképzelhető.

De ennek a társadalomnak a szomorúság az alapja, és mi nagyon sokat tettünk azért, hogy ez így legyen. Ezért neveljük így a gyermekeinket: Ne viháncolj, ne ugrálj, ne vihogj, ne legyél idétlen.. viselkedj komolyan .. már ötéves vagy, mikor fog benőni a fejed lágya?

A gyerek kezdettől fogva így van idomítva.. mert ez nem nevelés ez idomítás. Komornak lenni annyi, mint érettnek lenni. Tehát azért választod a szomorúságot, mert így idomítottak

Én azt mondom: a boldogtalanság természetellenes. Senki sem akar valóban az lenni, és mégis – mindenki boldogtalan. A társadalom nagyszerű munkát végzett. A tanáraid, a kultúrád,  az eszméid, a szüleid, a papjaid, mind .. igen, ez fanatsztikus eredmény. Letört megviselt, feszült embert csináltak az alkotó eksztázisból. Mert minden gyermek eksztázissal születik.

Minden gyermek istenként születik … és mégis bolondként hal meg

Osho: Az én utam a bárányfelhők útja.

Egy USA-ban (Iowa) végzett felmérés szerint, átlagosan egy 2 éves gyereknek, napi 432 alkalommal mondják azt, hogy nem, és csak háromszor, hogy igen, jól csináltad.